|
|
Egy-egy szakmán belül a munkanélküliség mellett Magyarországon munkaerõhiány is van.
Az azonos szakmában egyszerre jelenlevõ munkaerõ-kereslet és kínálat - bár bizonyos szintje természetes és elkerülhetetlen - vitathatatlanul munkaerõ-piaci feszültségeket és veszteségeket okoz.
A kutatás célja a jelenségkört meghatározó általános és szakmaspecifikus okok feltárása, és annak meghatározása, hogy mely területeken, szakmákban jelentkeznek a strukturális problémák.
Kiemelten foglalkoztunk azzal, mennyire függ a képzés különbözõ összetevõitõl a munkanélküliség és munkaerõhiány egyidejûségének paradoxonja, illetve hogy ez oktatáspolitikai eszközökkel mennyire kezelhetõ.
Vizsgálatunk fontos megállapítása, hogy - az általános vélekedéssel ellentétben - a jelenség oka nem elsõsorban az, hogy az adott területen elhelyezkedni kívánók kompetenciái nem felelnek meg a munkaadók elvárásainak.
A rendelkezésre álló adatok, elemzések áttekintése azt igazolja, hogy a jelenség egy része látszólagos, a számbavétel módszertani problémáiból, az adatok hibás értelmezésébõl fakad. Különösen félrevezetõ lehet a pályaelhagyás figyelmen kívül hagyása. A számbavételi hibák azt eredményezik, hogy a szakmai, szakpolitikai köztudatban a jelenség valós súlyát meghaladó becslések jellemzõek.
A pályaelhagyást, illetve az elhelyezkedési problémákat a szakképzésnél nagyobb mértékben befolyásolja a gazdasági/társadalmi környezet: a szakmák presztízse, a kereseti lehetõségek, a munkakörülmények, a legális elhelyezkedés nehézségei, a területi egyenlõtlenségek. Nem elhanyagolható szerepet játszanak az egyéni életúttal, családdal, egészséggel összefüggõ gondok, valamint a munkaerõ immobilitása.
Az egyidejû hiány és többlet emellett az információs csatornák nem megfelelõ mûködését is jelzi.
Kutatásunk alapfeladata annak mérlegelése, mennyire függ a képzés különbözõ összetevõitõl a munkanélküliség és munkaerõhiány egyidejûségének paradoxonja, illetve hogy ez oktatáspolitikai eszközökkel mennyire kezelhetõ.
Az életút szemléletû pályaorientáció, a kulcskompetenciák, a szakmaválasztás, a gyakorlati oktatás azok a kérdések, amelyek a vizsgált jelenség alakulásában a képzés oldaláról a leginkább fontosak.
A hagyományos szakképzettségekben való gondolkodás túl merev és statikus a mai világban. A hiány-szakképesítések meghatározása helyett a kívánatos kompetenciák elõrejelzése a jövõ útja.
A foglalkoztatást elõsegítõ képzéseknél a források megfelelõ hasznosulásához megfelelõ szolgáltatásokra, komplex, egyénre szabott programokra van szükség. |
|
 |
|
|
|
